Szerintem olyan, mint egy jó étterem. Személyes példám lesz ezzel, és nem is fogom rejtegetni, hogy kik segítettek rajtam. Mert nagyon sokat segítettek, ezért megérdemlik, hogy hálát adjak itt is nekik!
Egy jó étteremben úgy érzem, hogy minden rólam szól. Nem történhet baj, mert mindig ott van valaki, hogy segítsen. Akár sokáig is otthon érezheted magad náluk ugyebár te is (gondolom éttermi élménye mindenkinek volt már bőven), és ők ott garantálják, hogy megkapd, amit szeretnél és mindvégig biztonságban érezheted magad, mert a komfortodat lesik.
A Felépülőknél én ezt éltem át. Pedig ez egy sokkal súlyosabb terület…
Ez a hely egy rehabilitációs intézet, de van egy ragyogó és nagyon hasznos weboldaluk is, sok tartalommal a témában. A felepulok.hu oldal is valahogy más volt már, mint a többi hasonló „szolgáltató” (nevezzük őket így), akiket addig találtam. Nevezhetjük őket így, hisz a magánszektorról beszélünk, ami szerintem (sajnos) mindig jobb, mint az állami intézetek. Bárcsak ne így lenne, de most is bizonyságát kaptam, hogy ez a közhely abszolút igaz.
Tehát igaz volt a Felépülőkre is. Nem éreztem a „klinikai” távolságtartást sem vagy az ítélkező hangnemet, amit néha más helyeken tapasztaltam. (Volt pár gyengébb próbálkozásom a gyógyulásra korábban) Az oldal és a mögötte álló szakemberek megközelítése emberi volt viszont mindig, és nagyon személyes. Nem csupán a problémáimat akarták megoldani, hanem rám, mint emberre figyeltek.
Az első kapcsolatfelvétel során egy addiktológussal beszélhettem. Az ő hozzáállása is ugyanolyan közvetlen és bátorító volt, mint amit a weboldal ígért. Azt mondta, hogy a gyógyulásom olyan lesz, mint egy térkép újrarajzolása. Új utak, új határok és új lehetőségek – mindez az én aktív részvételemmel. Kellett egy állapotfelmérés, ami után „kijött” az eredmény: szükségem lesz a 28 napos programjukra felépüléshez.
Az addiktológus segítségével elkezdtem feltárni azokat a mintákat, amelyek a szenvedélybetegségemet fenntartották. Ez nem volt könnyű folyamat. Sokszor úgy éreztem, mintha egy labirintusban járnék, ahol újra és újra visszakerülök ugyanoda. De a felepulok.hu szakemberei segítettek megérteni, hogy ezek a visszacsatolások természetesek. A fejlődés nem lineáris – ahogy egy térkép sem mindig egyenes vonalakat mutat.
A 28 napos program pedig tényleg olyan volt, mint egy említett, vendéglátói élmény. Csak sokkal tovább tartott. Ez egy olyan rehabilitációs intézet, ahová kicsit vissza is vágyik az ember. De az utógondozás biztosítja, hogy ne hiányoljuk őket örökre.